Együtt az osztály pályázat - Kirándulás Budapesten a Terror Háza Múzeumban, túrázás a János-hegyen, libegőzés

Szeptember 5-én budapesti, egynapos kirándulásra mehetett az osztály a Budapest Bank pályázatán elnyert, fejenként 5000Ft-os támogatás jóvoltából. Két úticélunk volt, a Terror Háza Múzeum, és a János-hegy.

Aki valaha járt már Budapesten, tudja, hogy a főváros legszebb sugárútja az Andrássy út. Gróf Andrássy Gyula, a Monarchia egyik legkiválóbb államférfija sajátos módon annak a pompás sugárútnak adta a nevét, amelynek egyik palotája a nyilas és a kommunista terror székhelyéül is szolgált. Szálasi Ferenc, a nyilasok vezére a "Hűség Házának" nevezte az Andrássy út 60. szám alatti épületet. A "Hűség Háza" pincéiben a nyilasok emberek százait kínozták meg és gyilkolták le.

Amikor hazánk 1945-re a szovjet megszállás alá került, a nyilasok elhagyott székházát az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) vette birtokba. Péter Gábor, az egykori szabósegéd vezetésével a házban szolgálatot teljesítő ÁVH-s tisztek élet és halál urai voltak. Tevékenységükhöz a szovjet megszállóktól kaptak elvi és gyakorlati irányítást. Az ÁVH 1956-ban költözött ki az épületből, ahol megalázó körülmények között tartották a foglyokat, szörnyű módszerekkel vallatták őket, így sokan már a kihallgatás közben belehaltak a kínzásokba.

A 2002-ben átadott Terror Háza Múzeum az áldozatok emlékműve, azt példázza, a szabadságért hozott áldozat nem hiábavaló.

Az idegenvezető végig kalauzolt bennünket az épület szintjein. A látogatás a középen elhelyezett tanktól indult, ahol a két különböző rendszer terrorjának áldozataira emlékeztek. Rengeteg fotó borította a falakat, de még így is csak a töredéke volt látható azoknak az embereknek, akikkel végeztek. Megnézhettük a szovjet megszállók, és Péter Gábor szobáját. Kiállították a „fekete autót”, egy ZIM-et (Hruscsov tulajdona volt), aminek megérkezése rettegésben tartotta az embereket. Megszólaltatta az idegenvezető a csengőt, aminek hallatán mindenki azonnal tudta, érte jöttek, és akár halál is várhat rá. A Gulag terem szőnyegén, - amely egy Szovjetunió térkép volt - piros körrel jelölték azokat a településeket, ahová magyarokat hurcoltak el kényszermunkára. Külön termet szenteltek az évekig épületben raboskodó Mindszenty bíborosnak. A Beszolgáltatások Terme szilikonból készült disznózsírkockákat ábrázoló labirintuson vezet keresztül, az Igazságszolgáltatás Terme pedig olyan bírósági szobát idézett, ahol a falak, a padló és a bútorok korabeli perdokumentumokkal vannak beborítva. Az ötvenes évek erőltetett iparosítására emlékeztet az Alumínium Terem, ahol minden az akkoriban magyar ezüstnek nevezett fémből készült, A Mindennapi Élet terem színes plakátokon, használati eszközökön keresztül mutatta be a kommunizmus hétköznapjait. A harsogó színekben virító plakátok sugallta életérzés hazug volt, a párt ideológiája, amelyet marxizmus-leninizmusnak, illetve sztálinizmusnak neveztek, rátelepedett a gazdaságra, a kultúrára, az oktatásra és a mindennapi életre. Külön termet kapott 1956, ahol sok filmrészlet mellett látható volt Pongrácz Gergely bőrkabátja és a mosonmagyaróvári sortűzben átlyukasztott tárgyak.

A látogatás utolsó állomása a pincebörtön rész volt, ahol rekonstruálták a börtöncellákat, a vesztőhelyet az akasztófával és a kínzókamrákat, a nyilasok és az ÁVO használta kínzóeszközökkel, a vallatáshoz használatos lámpákkal.

A másfél órás múzeumlátogatás végén az idegenvezető tapsot kapott. Nagyon érdekesen mesélt az egyes eseményekről, végig fent tudta tartani a figyelmet. Ezt a múzeumot mindenkinek látnia kell, ha a magyar történelemnek ezt az időszakát meg szeretné ismerni, és adózni szeretne az áldozatok emlékének.

A nap második felében a János-hegyen túráztunk. A Libegő felső állomásához kanyargós, sokszor sziklákkal szegélyezett ösvényen vezetett az út. A túrán előbb az Ördög-sziklánál álltunk meg, majd az Erzsébet-kilátónál. A panoráma mindkét helyen csodálatos volt. Sokan még sohasem libegőztek, így nagyon különleges élményt jelentett a számukra az egy kilométeres, 12 perces út.

Jó volt kirándulással kezdeni az évet, beszélgethettünk a nyári élményekről, feltöltődtünk a nehéz, 12. év előtt.

12.F osztály, Szeged, Gábor Dénes Szakgimnázium